Díszcsomagolás

Ó, igen. A legszebb dolog a karácsonyban, ahogy ott állnak a gyönyörűen becsomagolt, felmasnizott, felcímkézett dobozok a fa alatt. Van abban valami gyermeki izgalom, letépni a papírt és megtudni, mi rejtőzik alatta. Persze sokszor jön a csalódás, enyhe keserű érzés torok-tájékon: de hát én nem is ezt akartam, legalább is nem erre számítottam.


De mindegy is, a csomagolás legalább szép volt, legalább sokat ígért.

És mit adsz egy olyan embernek, akinek mindene megvan? Felesége, két gyereke, sportkocsija meg nyaralója? Ahogy azt mondani szokták: add önmagadat. Meg is fogadtam a tanácsot, szépen becsomagoltam, felszalagoztam és megillatosítottam magam. 24-én én voltam a legszebben felcicomázott ajándék, amit csak hozhat az angyalka. Aztán leültem a karácsonyfa alá, mint egy csodaszép, fekete csipkébe álmodott csomag és vártam.

Először hét körül érkezett az SMS. "Odaégett a pulyka, de mindjárt eszünk. Aztán indulok. Hozzád!"

Ekkor egy kicsit felálltam, ettem pár szeletet a bejgliből. Karácsonyi ajndék volt ez is, nagy és bölcs marketing igazgatónk ezzel találta meglepni a hű alkalmazottait. Nem is bántam, hiszen úgysem volt időm beszerezni egyet. A mákos kicsit keserű volt, a diósban meg akadt egy-két héjdarab is, de most ez annyira nem érdekelt. Gyorsan fogat mostam, hogy ne legyen mákos a fogam, nincs annál cikibb dolog a világon. Főleg egy ajándékcsomagnál.

Kilenc körül megint jött egy SMS. "Botrány van. Már megint. Majd megyek." Nos, ekkor bekapcsoltam a tévét és bugyuta családi filmeket nézegettem, mindegyikből 20 másodpercet, aztán továbbkapcsoltam a következő csatornára. Így egy elég vegyes kis történet állt össze. A kedvenc műsorom egyébként a karácsonyi reklámblokk. Az időközben feláldozott borospalack tartalmának maradéka felett azon merengtem, vajon hány kiskamasz bontogatja most az akciós mobil csomagolását. És vajon hánynak van ott a papája, hogy segítsen értelmezni a használati utasítást. És vajon hány kölök oktatja ki felsőbbségesen az öregét, aki szemmel láthatóan nem érti a különbséget az androidos meg a másik izé között.

Aztán felbontottam a tokajit is, és nagyokat kacagtam valami őskori lehet Woody Allen filmen. Úgy éjfél körül arra riadtam, a karácsonyfa alatt elnyúlva, hogy megint jött egy SMS. "Bocsáss meg, egyetlenem. Holnap beugrom."

Nos, azt be kell látni, hogy én nem erre az ajándékra vágytam. De ezt kaptam. Egy pár vastag, gyapjúzokni is jobb lett volna. Azt hiszem.

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Baj, ha én nem sajnálom ezt a nőt?

Ági, aki főz írta...

Miért lenne baj? Ez csak egy történet, nem kell sajnálni.

Melinda írta...

Én meg igen. Nem tehet róla. Egyébként tetszik a novella:) Nagyon.