Kucsmagomba tésztán



Hol van már az az idő, amikor undorodva piszkáltam ki a gombákat az ételből? Azóta rájöttem, hogy nem bennem, hanem a konzerv lében tocsogó sampinyonnal volt a gond.
Az utóbbi években megszerettem a gombát, főleg a vad és izgalmas fajtákat. Sokat olvasgatom a "Ha bolond, ne szedd le" blogot is, ihlet és ismeret szerzés céljából. Bár a szarvasgombát még mindig nem imádom az árának megfelelő mértékben, egyre jobban szeretem a rókagombát meg a vargányát is. Ezek később jönnek majd, sőt már fagyasztva is beszerezhetők.

Most viszont volt a piacon kucsmagomba két bácsinál is. A nagyobbakat választottam, amelyek az ízletes kucsmagomba névre hallgatnak. Még pár hétig lesznek is, érdemes kísérletezni velük, mert egészen fantasztikus az ízük meg az állaguk is. Nem lesznek olyan nyálkásak, hanem amolyan jól haraphatók maradnak. Nem túl erős a zamata, inkább olyan lágy, krémes. Jól passzoltak hozzá a pluszok, amiket hozzáraktam.

Először azonban jó alaposan ki kell mosogatni a sok-sok homokot, földet a vájatokból. Miután ezzel megvoltam, a kb. 15 dekányi kucsmát nagyobb darabokra törtem, vajat forrósítottam és rádobtam a lerázogatott gombát. Egy gerezd fokhagymát felszeleteltem, azt is mellé raktam.
Aláöntöttem 2 evőkanál konyakot, amikor elpárolgott, elhúztam a tűzről. Hozzáforgattam 2 evőkanál tejszínt meg 1 evőkanál apróra vágott petrezselymet. Picit megsóztam, borsoztam és rengeteg parmezánt reszeltem a tetejére.
Frissen kifőtt tésztával ettem.

Ez egy egyszemélyes, önző adag, de olyan isteni, hogy nem is bántam, hogy nincs konkurenciám a fogyasztásában. Amíg egy morzsányi is volt a tányéron, nem is tudtam abbahagyni.
Két éve halhoz és omletthez használtam a kucsmagombát.

Nincsenek megjegyzések: