Ökörpofa helyett borjúpofa


Jó, talán nem ezzel kellene kezdeni a nagyhetet, de muszáj elmesélnem ezt a fennséges étket! Nem vagyok egy kispályás, kezdő húsevő, de ez nálam is elég komoly katarzist jelentett. Úgy kezdődött, hogy a drágám egy ökörpofát emlegetett, amit étteremben evett és nagyon ízlett neki. Ettől nekem felcsillant a szemem, és eszembe jutott, hogy a múlkori Rozmáros dorbézolásom során egy ökörpofa is becsúszott a hazahozott zsákmányállatok közé. Aztán ahogy megnéztem, borjúpofa volt ráírva, de gondoltam, talán nem olyan nagy baj.

A kiolvasztott húsdarabokat egyszerűen bepakoltam egy tepsibe. Só, bors meg 2 dl fehérbor alá. A tenyérnyi húsdarabok meglehetősen zsírosnak tűntek, jó vastag rétegben állt rajta a cucc, de nem szedtem le. Egyrészt nem volt kedvem vele babrálni, másrészt gondoltam, hogy ez is hozzájárul az ízhez. A tepsit fóliával lefedtem és 2 órára bedugtam a 200 fokos sütőbe. Két óra múlva levettem a fóliát, a hús mellé pakoltam répát, hagymát, fokhagymát, gombát és még egy órára visszatoltam 160-170 fokra.

Hogy milyen lett a hús? Elolvadt! Egyszerűen elolvadt, na jó nem maga a hús, hanem a benne lévő mindenféle kötőszövetek meg a zsíros részek. De magam a hús is olyan végtelenül puha lett, hogy még életemben nem ettem ilyen istentelenül jót! Nem tudtam betelni vele, olyan volt.

Főztem hozzá egy adag zöldbabot is csak úgy sós vízben, meg a velesült zöldségekkel ettük, valójában tiszta Atkins-diéta. A lényeg úgyis ez a zseniális húsdarab volt.


És akkor most elkezdtem a böjtölést húsvétig.

2 megjegyzés:

Vera írta...

Akkor a hétvégén mindenkinél borjú volt! :)

Ági, aki főz írta...

A tied is nagyon komoly volt, annak ellenére, hogy végülis egy konyhai balesetből született. Megkóstoltam volna.